2013. december 30., hétfő

Boti ábécé és a karácsony

Szóval egy pár mondat Boti olvasókönyvéról, amit már FB-on mutattam és ezúton köszönöm a sok kedves kommentet, dicséretet, bár ott is írtam, hogy nem saját ötlet. Kutattam mindenfelé valami jó ötlet után, amivel valamilyen személyes ajándékot is tudnék a gyerekeknek adni és így keveredtem Noémi Csemete design blogjára, ott láttam egy ilyen olvasókönyvet és dettó ugyanez volt, minden oldalon egy betű és egy szó családi fotókkal. Választottam egy fotókönyv méretet, viszonylag kicsiben készült, mert ezt csak olyan kis kiegészítő ajándéknak szántam, még így is 4000 forint volt. A méret ugye csak nyolc oldalanként bővíthető, szóval emiatt került bele néhány duplaoldal is.


Utolsó oldalként pedig akartam valamiféle lezárást, még tavaly karácsonyra csináltam ezt a képet az óvónéniknek, őszi kiránduláson készült és utólag téliesítettem a mikulás sapkával, hópelyhekkel. A birka-iskola a fotó alapján meg témába vágó volt, Boti nem is ismerte ezt a verset, szóval még ez is sikert aratott.


Egyébként is elhatároztam, hogy ezentúl mindig kapnak a gyerekek valami személyes dolgot is karácsonyra, mert nekem már annyira elegem van ebből a mostanság dúló karácsonyosdiból, ami körülvesz minket.

Advent. Csendes, megnyugvós, kicsit befelé fordulós várakozás a karácsony esti csodára, megnyugvásra, kinek mire. Ehelyett mi van? Októbertől (!) a boltokban a karácsonyi fílingerőltetés, reklámdömping(ezúton üzenem minden kereskedőnek, hogy hozzám feleslegesen dobnak be, naponta három kiló reklámújságot, mert egyben kidobom az egészet), stressz ezerrel, kinek mit és hol, lökdösődés, dugóban ülés=káromkodás. Én ezt már nagyon nem bírom. Tavaly mindent, de tényleg mindent a netről rendeltem meg, nem voltam hajlandó kitenni a lábam, nem vagyok hajlandó tülekedni és közben utálni az embereket karácsony táján. Idén felkeltem hajnalban és öt órakor mentem a teszkóba, csak hogy ne történjen meg ez velem.



És mennyi teendő van! Természetesen pluszban a szokásos hétköznapiak mellé! Aki kitalálta azt, hogy karácsony előtt ablakot kell pucolni, az nem normális! Na ez fel sem merül nálam, sőt, ha lesz idő porszívózni, akkor nem lesz annyi por, ha nem lesz, akkor meg úgy marad. Nem vagyok hajlandó kicsinálni magam a karácsony miatt.

És ami KELL: ajándék tanító néniknek, edzőknek, jajelnefelejtsem, bár nem tudom valaha megjegyezték-e, hogy tőlünk kaptak... mikulás buli a suliban, sütit sütni, karácsonyi vásár a másik suliban, sütit sütni, évvégi gála az usziban, sütit sütni, ja mézeskalács az is kell, szóval azt is sütni, bár félnapos meló és a gyerekeket az első tíz darabig érdekli, a maradék nyolcvanat meg majd én megcsinálom, ja beigli az is kell, na azt nem sütök. Illetve idén sütöttem 28.-án, mert akkor értem rá. Karácsonyi szereplések, Dóri az uszodában (bár hála istennek ez mindig jó hangulatú és nem kényszer és a gyerekek felszabadultak és büszkék, ergo van is értelme), Boti templomban énekel életében először kórusban, állóhely is alig van, tülekedés, ők az elsők, kb. öt perc, majd az oldalajtón kikísérik őket, ezzel számunkra vége a hangversenynek. ??? De a csúcs, 24.-én délután kiadom parancsba,(mert másképp úgysem lehetett volna őket rávenni...), hogy márpedig elmegyünk megnézni az unokatesót a templomba a betlehemesben, és ami volt: elképesztő zagyvaság Éva bűnbeesésétől kezdve, próféciákon és a zsidók kánaánján keresztül Heródesig. Az hogy Boti mit művelt közben az ölemben "ülve", nem részletezem, de felborzolt idegekkel, menekülve távoztunk. Én meg azt gondoltam, milyen jó kis ráhangolódás lesz a karácsony estére...

A gyerekek elmondják az elvárásaikat, listákat írnak ( az enyémek mondjuk nem, de én is megkérdezem őket, mit szeretnétek, mert a család faggat és mindenkinek én találjam ki, naná nehogy már gondolkozni is kelljen valamin...) és teljes káosz amúgy ez az ügy, mert Jézuska hoz ajándékot, ( a saját szülinapján??? azt hittem ez csak a hobbitoknál van...) vagy angyalkák, vagy a mikulás vagy a karácsonyi manó vagy sorolhatnám és persze azt, amit megrendeltünk anyutól, aputól, minő véletlen! és akkor másnap a nagyinál is hoz és kinél mikor ér véget a sor.


Szóval fogyasztóitársadalom-karácsony elleni fellázadásom első mérföldköve volt ez a kis könyv, tudom, hogy nem én vagyok az első lázadó és főleg itt scrapbookos körökben nagyon sokan készítenek személyes, szívből jövő ajándékokat, inkább arról akartam írni, hogy ne legyen már annyi elvárás senkivel szemben karácsony előtt-alatt és anya meg apa vette neked ezt az ajándékot, mert figyeltünk rád és tudjuk, hogy régóta vágytál erre és bár nincs beigli, de együtt eszünk finomakat. És gyere bújj ide, na jó vegyük elő azt az activity-t. De az hogy a francba lehet, hogy az erkölcsrendészet csak 3 pontot ér!!?? Csalás! Karácsonykor! :)