2011. október 28., péntek

Oldalak, történetek

Mondjam mennyire el vagyok maradva blogilag??? nem mondom...
azt se tudom, melyik oldalamat nem blogoltam még és mit miért készítettem és mikor...
ez már azért elég súlyos...
na mindegy valahol elkezdem :)
Nyáron voltunk a Balatonnál egy kis időre, szállodában laktunk, pont tegnap mondta Boti, hogy ő annyira szeretne elmenni abba a négycsillagosba.
ha-ha, na az tényleg jó lenne! Mindennap degeszre ettük magunkat a svédasztalnál, nem kellett főznöm, takarítanom, álom, álom, édes álom, hamar véget ért sajnos... Egy csomó képet csináltam természetesen, amiből szerintem még egy oldalt se készítettem :(
Jaj olyan jó meleg volt és egy szál gatyóba lehetett rohangálni! És tombolni az ágyon a szobában!(naná, itthon úgysem engedném meg...)


Voltunk egy szülinapi bulin is még a nyáron Dóri egyik osztálytársánál, amit a nagypapa tanyáján tartottak a házigazdák. Mi csak tátottuk a szánkat és fájt a szívünk, mert a nagy álmunk az, hogy majd nekünk is lesz egy tanyánk, ahol a mi kis tehénkéinket terelgetjük és isszuk a finom boci-tejet és baromi finom sajtokat készítünk! :))))) Lovak, tehenek, tyúkok, kacsák voltak a tanyán, a kacsáknak egy baromi nagy tavuk volt nádassal, áááá a gyerekek nagyon élvezték! Lovaskocsival vitték őket a környéken, lovagolhattak, etették az állatokat, az udvaron a kemencében sült a pizza, mi meg a pincében iszogattuk a jó kis borokat. :P
Na ezekből az oldalon semmi nem látszik, csak a tombolás és a jókedv.


Olyan jó, ezeket a nyári képeket nézegetni! Oké, szeretem az őszt, de azt hiszem ezek a nyáresti fények és hangulatok tudnak igazán jókedvre deríteni.
Na erről meg pont készült is egy oldal, mármint arról, mitől lesz nekem jókedvem.
Most nem akarok hosszú mondatokban írni róla, hogy mennyire csodálatos az, ahogy az állatok tudnak szeretni, úgysem tudnám jól megfogalmazni, meg akinek volt-van kutyája-macskája az úgyis tudja.
Elég annyi, hogy amikor én hazaérek két őrült eb rohan elém és majd szétveti a boldogság mindkettőt, hogy miért is azt magam sem tudom pontosan, de örülnek nekem és ez több, mint elég. Még előtte az utcán találkozom Kálával az egyik cicánkkal, akinek a szemközti bokrokban van a törzshelye és nyávogva szalad felém, ezer közül is megismerném a hangját. Az udvaron, amikor csillapodik a megérkezésem által kiváltott tombolás, előbújik valahonnan Pityu, a másik cica, akit azonnal ölbe veszek és beviszem, hogy egy kis tejet adjak neki, mert még növésben van és egy adag tejet bármikor be tud pancsolni. Pityu, aki az egész nyarat bearanyozta, és a gyerekek annyira imádják, Pityu, akit kidobtak, de mi hazahoztuk, Pityu nálunk egy fogalom.
És akkor még a lovakról nem is írtam, akik megváltoztatták az életünket és szerelmesek vagyunk beléjük!

(gyertek a kihívásra a Scrapbook.hu-n! Részletek ITT.)

És oldalak csak úgy, az alkotás öröméért, a hajnali órákban, amikor otthagyom a szuszogókat az ágyban (csak tudnám, hogy mikor érem meg, hogy a gyerekek a saját ágyukban alszanak???...), bebújok egy jó meleg plédbe a gép előtt, keresgélek a fotók között és oldalba foglalom a hangulataimat.


(Anna és Didó varázslatos készletével)


(ezt meg egy kihívásra készítettem)

Ezt meg a ma induló kihívásra (Scrapbook.hu), de psszt! ez még titok! :P


Kellemes hétvégét és őszi szünetet kívánok mindenkinek!