Nos, én minden nyáron elolvasom A Gyűrűk Urá-t. Most biztosan sokan azt gondolják. nem vagyok normális. De mit csináljak imádom és nem tudom megunni! Lássuk a mondatot:
"Nem örülök, hogy az erdőbe mégy."
Bögyös Pufi mondja Frodónak, mikor tulajdonképpen elkezdődik az utazás, ekkor hagyják el a Megyét és bemennek az Öreg-erdőbe.
Hogy miről szól a könyv tulajdonképpen, azt már sokan sok helyen megfogalmazták, én meg sem próbálom itt és most, és azt hiszem az az igazság, hogy mindenkinek egy kicsit másról. De azért az biztató, hogy ennyi rajongója van ennek a különleges és varázslatos Középföldének, ahol a barátság örökké tart, a szerelem halhatatlan, ahol küzdeni lehet minden jóért és szépért, még akkor is, ha teljesen reménytelen.
Összeraktam egy oldalt, de ezt most tényleg csak hamarjában a hangulat(om) kedvéért.
És egy gyönyörű kép az egyik leghíresebb Tolkien illusztrátortól, Ted Nasmith-től.
Tűznél ülök, s elgondolom,
mi szépet láttam én,
pillangókat s virágokat
nyári gyep szőnyegén;
aranyleveles őszöket
dús túlérett nyarat;
hajnali köd, napfény-ezüst,
szél járja hajamat.
Tűznél ülök, s elgondolom,
milyen lesz a világ,
ha jön a tél, amelynek én
nem látom már tavaszát.
Mert annyi minden van ma is,
mit nem láttam soha,
minden ligetnek más zöld színt
hoz az új év új tavasza.
Tűznél ülök, s elgondolom,
hajdankorok embereit,
s hogy jönnek Majdanok, miket
már mások látnak itt.
De míg ülök, s elgondolok
sok hajdan-volt időt,
visszatérők halk neszeit
várom ajtóm előtt.
Akiket én választottam:
Kutattam a blogokon, hogy kik maradtak ki, őket is kifaggatjuk! :D